Nagyjából négy éve gyűjtögetjük a recepteket - néhány meg is jelent közülük már itt-ott. Mindig nagyon jólesik, ha megkeres valaki azzal, hogy mire használta fel a mézeimet. A legelképesztőbb Tamás volt, a séf, aki hús pácolásához (!) használta az ikonikus fekete mézet, egyértelmű sikerrel. A kettes számú versenyző viszont Kriszta (Mókus Ajándék, Kadafalva), aki valami mennyei mézeskalácsot sütött a zöld (zsályás) mézből, ráadásul tökéletesen be is fotózta. Miért nem nekem jutott eszembe??
Szóval ha szeretni fogjátok a receptjeinket, akkor bővítjük a gyűjteményt, és ki tudja, talán egyszer ebből is lesz egy könyv... jöhetnek az ötletek!
Batáta batonok pirított fenyőmagos-mogyorós szárzellersalátával, zölddiópálinkás mézes öntettel
Szeretem a batátát, mert jól elkészítve kifejezetten finom, diós ízvilágú laktató főfogás. Lassan felszívódó szénhidrátokat és fontos rostokat tartalmaz, a sárga húsú kifejezetten gazdag béta-karotinban és mangánban. A citrusos ízvilágú zellersalátával jó kis tarkaságot varázsolhatunk az asztalra – és ez nem csak marketing, mert rengeteg vitamin és ásványi anyag rejtőzik ezekben a zöldségekben.
Hozzávalók 4 személyre:
1 közepes batáta (édesburgonya),
egy kisebb csokorszárzeller,
2 zöldalma,
olívaolaj,
10 dkg vaj,
30 g fenyőmag,
egy marék törökmogyoró / dió / tökmag,
2 evőkanál Subitu (Zölddió-párlatos) / citromos-gyömbéres / narancsos méz,
só, bors, balzsamecet
Elkészítés:
Először a salátát készítsük el, hiszen nincs szomorúbb egydermedten várakozó, félig kihűlt frissen sültnél…
Az öntethez egy tálban habverővel összekeverjük azolívaolajat a mézzel, a balzsamecettel, kevés vízzel, sóval és borssal. (Pár csepp konyakkal, frissen facsart citromlével, vagy görög joghurttal bolondíthatjuk még.) A zellert és az almát megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, és felszeleteljük.
Beleforgatjuk az öntetbe, és lefolpackozva mehet a hűtőbe.
Egy serpenyőben egy kevés vajon sóval megfuttatjuk a fenyőmagokatés a dióféléket, karakteresen átpirítva őket, amíg a héjuk el nem kezd kipattogni. Félretesszük egy kis tálkában.
A batátát megmossuk, meghámozzuk, egyforma hasábokra (batonokra) vágjuk. Papírtörlővel leitatjuk róluk a nedvességet.
A serpenyőben olvasszunk meg 10 dkg vajat kevés víz hozzáadásával. A víz ahhoz szükséges, hogy a batátánk át tudjon párolódni, de a sütés során ennek teljesen el kell párolognia, hogy le tudjuk a végén aranysárgára kérgezni. Szereti magába szívni a vajat, a sütő közegre azonban szükségünk van, tehát a végén pótolnunk kell – vagy még több vajjal (vive la cuisine française!), vagy olívaolajjal.
Tálaláskor összeforgatjuk a salátát a pirított magvakkal, a batátára frissen őrlünk sót és borsot. Majonézt / remoulád mártást kínálhatunk hozzá.
Epres mézen karamellizált cékla dióval és narancsos-mazsolás vaníliakrémmel
Hozzávalók:
4 kisebb céklagumó,
2 marék dió,
2 evőkanál epres méz,
10dkg vaj,
2 evőkanál narancsos méz,
5 dkg mazsola, kevés rum,
egy doboz görög joghurt / vaníliás túrókrém,
10 g krémes krémpor
(Ez egy igazi cheat code recept időhiánnyal küszködő, de azért ínyenc népeknek. Ha a stresszoldó-ráérős verzió az érdekes, akkor a céklákat egészben csomagoljuk be alufóliába és süssük meg sütőben, 160 fokon, kb. 45 perc alatt, kevés olívaolajjal, sóval és borssal.)
Elkészítés:
Először készítsük el a krémet: ehhez a mazsolát áztassuk be a rumba (oké, valamennyit hígíthatunk rajta). A joghurtot / túrókrémet alaposan kikeverjük a vaníliás krémporral (nagyon hasznos nem csak a gyorsított eljárással készülő, elronthatatlan krémeknél, de pl. a gyümölcslevesek behabarásánál is) és egy evőkanál puha vajjal. Belekeverjük a narancsos mézet, és a megpuhult mazsolát. (Elképesztően finom… szerintem, de én elfogult vagyok!)
A céklákat mossuk meg alaposan, hámozzuk meg, szeleteljük fel, és pároljuk meg majdnem teljesen puhára egy kevés sóval és ecettel ízesített vízben. Amíg fődögél, addig becsületes mennyiségű vajat barnítsunk meg, és pirítsuk át benne a durvára tört diót. A párolt céklát csepegtessük le, papírtörlővel itassuk le róla a vizet nagyon alaposan, ez munkavédelmi szempontból is jól fog jönni a karamellizálásnál.
Egy serpenyőben forrósítsuk fel a mézet és karamellizáljuk, menet közben óvatosan beleforgatva a céklát is. A céklának kell szép kérget kapnia, enélkül sajnos csak egy konyhás néni színvonalú valamink lesz (már bocsánat – szeretjük a konyhás néniket amúgy!).
Még forrón összeforgatjuk a diós vajjal, és a narancsos krémmel tálaljuk.
(A sós verziónál az elkészült diós céklát bátran locsoljuk meg balzsamecettel, őröljünk rá sót és borsot, és kínáljuk kéksajtos-vajas-szárzelleres mártogatóssal.)
Édeskömény saláta zöldalmával és citrusfélékkel, gyömbéres mézzel
Az édeskömény karakteres ízvilága ellenére meglepően sokoldalúan használható, és nem csak az ázsiai receptek világában. Bohókás levélkéi szépen díszítenek, kifinomult kiegészítői lehetnek nem csak egy
salátának, de egy pohárdesszertnek, vagy egy gyümölcslevesnek is.
Keressünk hibátlan, zsenge, még halványzöldes gumót – enneka legánizsosabb az íze, és a hatóanyag tartalma is még viszonylag magas (emésztési problémák, terhességi rosszullét, „túlevés” esetén segít).
Hozzávalók:
2 kisebb édeskömény,
két zöldalma, vagy valamilyen savanykás alma (Idared, vagy nyári alma),
tetszőleges citrusfélék (pomelo vagy grapefruit kifilézve szuper választás),
kevés olívaolaj,
Citromos-gyömbéres méz,
só, bors,
esetleg görög joghurt.
Elkészítés:
Keverjük össze habverővel az öntet hozzávalóit. Bátrabbak kísérletezzenek nyugodtan egy kevés szardellapaszta és / vagy sötét szójaszósz hozzáadásával. Az édeskömény gumókat és az almákat mossuk meg alaposan, a köménylevélkéket tegyük félre a díszítéshez. Szeleteljük fel mandolinnal, vagy ha ez nincs, akkor reszeljük le nagylyukú reszelőn. Az igazi a julienne lenne, de ezt picit félve írom le….
Keverjük össze az öntettel, hűtsük be egy-két órára.
Feldobhatjuk füstölt lazacfilével és kapribogyóval.
Fekete mézzel pácolt karaj szarvasgombás-mogyoróhagymás práddal
Az egész étel kulcsa a jó minőségű karajon kívül a tökéletes pácolás.
Erre mindenkinek van saját elmélete – az én verzióm a joghurt és a méz.
A joghurt a jó fej tejsavbacik miatt - tökéletesen megpuhítják a húst, a végeredmény pedig omlós, szaftos sült husi.
A mézes pácot pedig évezredek óta használjuk: nemcsak a különleges ízhatás miatt, de a folyamat felgyorsítása érdekében is.
A legcélszerűbb előző este bepácolni a húst, egy éjszakát pihen a hűtőben, és máris sokkal könnyebb dolgunk lesz vele.
Hozzávalók:
egy szép hosszúkaraj,
2-3 alma,
25 dkg csiperkegomba, kevés szarvasgomba (vagy szarvasgomba olaj),
egy marék mogyoróhagyma vagy néhány salottahagyma,
jó minőségű, zsíros tejszín,
kevés zsemlemorzsa,
tetszés szerinti fűszerek (só, bors, kakukkfű, petrezselyem, szerecsendió)
A páchoz:
2 evőkanál fekete méz,
dark szójaszósz (kínai pl.),
balzsamecet, Worcester-szósz,
fél pohár kóla (csak szólok, eddig a pontig Black Food Festival-kompatibilis az egész hóbelevanc),
dijoni mustár (oké, lehet univeres is),
és egy fej fokhagyma.
Elkészítés:
Először is készítsük el a pácot: a fekete mézet habverővel keverjük össze a többi összetevővel, a fokhagymát zúzzuk hozzá pépesre. (Ha nincsenek más céljaink a másik felével, akkor csomagoljuk alufóliába, és tegyük a hús mellé: elképesztően finom, diós és krémes valami lesz belőle.
Hártyázzuk le a húst, és vágjuk formára. A leeső színhúst daráljuk át kétszer, adjuk hozzá a tejszínt, keverjük hozzá a megtisztított és felaprított hagymát, gombát és a szarvasgombát. Kevés zsemlemorzsával besűrítjük, és fűszerezzük. A tölteléket hűtőbe tesszük a pácolás idejére.
A simára kevert pácba forgassuk bele a húst, fedjük le, és tegyük a hűtőbe minimum 2 órára, de ha 12 óra lesz belőle, az tökéletes.
A pácolási idő leteltével töltsük meg a húst a töltelékkel. Ezt úgy tehetjük meg, hogy egy hosszú pengéjű késsel középen felszúrjuk, gondosan ügyelve arra, hogy a vége egyben maradjon. Fakanál segítségével belegyömöszöljük a gombás prádot, és a végét megtűzzük hústűvel.
Forró serpenyőben, rendes adag vajon minden oldalát lekérgezzük. Sokat segít, ha nem húsvillával ügyeskedünk, hanem bármilyen más eszközzel fordítjuk át a karajt (például két lapos fakanállal), ami nem szúrja át a kérget, így sokkal szebben fog átsülni. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A lekérgezett karajt tűzálló edénybe tesszük, a kérgezéshez használt vajjal átlocsoljuk. Tehetünk mellé almát például, vagy néhány gerezd fokhagymát. Alufóliával lefedve 45 percig sütjük, majd fólia nélkül további fél órát. Ha már úgyis kinyitottuk a sütőt, érdemes átlocsolgatni a sütéskor keletkező zsiradékkal.
(Készíthetünk hamis Wellingtont is: egy csomag leveles tésztát beborítunk baconszeletekkel, erre simítjuk az elkészült gombás prádot, és középre tesszük a bepácolt húst. Felgöngyölítjük, beborítjuk a tésztával, villával megszurkáljuk, tojással átkenjük és ugyanígy megsütjük.)
A szarvasgomba karakteressége miatt érdemes semlegesebb köretet, például hercegnő burgonyát készíteni hozzá.
Mézes-chilis csirkeszárnyak
Ha valami megosztó kaja, akkor az egyik befutó a pacal után egészen biztosan a csirkeszárny. Pepecselős, ezért ha valakinek nincs kedve az elbújt tollakkal, tokokkal, miegyebekkel bíbelődni, akkor egész nyugodtan helyettesítse be csirkemell-csíkokkal. Ez a recept tipikus finger food kaja – ragacsos, de cserébe ropogós - gyakorlatilag kizárt, hogy hosszabb gyakorlás nélkül kulturáltan el lehessen tüntetni... de sebaj, megéri!
Hozzávalók:
75 dkg csirkeszárny / csirkemellfilé,
a páchoz egy dl ketchup,
öt evőkanál Nagyon narancsos méz,
3 evőkanál olvasztott vaj / olívaolaj,
chilipehely (vagy a jó öreg Erőspista, ugye),
só, bors,
frissen facsart citromlé,
a tálaláshoz egy csokor petrezselyem / koriander
Elkészítés:
Kezdjük is a lényeggel, azaz a páccal, forgassuk bele jó alaposan a csirkeszárnyakat, vagy az ujjnyira vágott csirkemell-csíkokat, és lefóliázva pihentessük a hűtőben legalább egy órát.
Kényelmes megoldás, ha egy kivajazott jénaiban, sütőben sütjük meg. Ehhez elő kell melegíteni a sütőt 190 fokra, az sem baj, ha ezen a hőfokon megy egy negyedórát, mire bekerül a csirke. A bepácolt csirkét megszórhatjuk sütés előtt
mogyoróval, vagy szezámmaggal, de mindenképpen le kell fednünk alufóliával. A csirkeszárnyaknak kábé 50 percre van szükségük, hogy megsüljenek, de a chili-méz kombó miatt érdemes gyakran ellenőrizni, átforgatni, hogy oda ne
égjen. (A keserű méz csak Pély Barnának állt jól…).
Ha csirkemell-csíkokat választottunk, azt egyszerűbb egy serpenyőben megsütni. Érdemes kisebb adagokban, hogy a méz csak karamellizálódjon.
A végén szórjuk meg frissen vágott zöldfűszerekkel. Tökéletesen jó lesz frissen, fehér kenyérrel, és egy egyszerű, kevert salátával.
Karfiol steak currys bundában, burgonya galette, Waldorf-saláta narancsos mézzel
Akármilyen furán hangzik is, meglepően finom! A vegánokkal hadilábon állunk a méz kapcsán (vajon állati eredetű, vagy sem, nahát…), de örülünk neki, hogy van, aki elfogadja, a vegák viszont tuti szeretni fogják ezt a receptet.
A galette-nek ez egy nagyon leegyszerűsített receptje, hívjuk tanulóverziónak.
A felturbózott Waldorf-salival egy nagyon ütős vasárnapi kaja.
Hozzávalók:
2 kisebb, zsenge karfiol,
4 evőkanál olívaolaj vagyolvasztott vaj,
fűszerek: (fokhagymapor, curry, fűszerpaprika, szerecsendió, római kömény… vagy egyszerűen csak grill fűszerkeverék),
topping: egy csésze pekándió és / vagy gránátalma
A galette-hez: 60 dkg sütnivaló burgonya (sárgahéjú például), 15 dkg vaj, só, szerecsendió.
Salátához:
egy kisebb zellergumó,
egy közepes grapefruit,
egy savanykás alma,
egy marék dió,
öntet:
egy doboz görög joghurt,
2 evőkanál Nagyon narancsos méz,
frissen facsart citromlé
Elkészítés:
Kezdjük a salátával, hogy legyen ideje összeérni a hűtőben. Egy porcelántálban keverjük össze habverővel az öntet hozzávalóit. A zellert és az almákat mossuk meg, és reszeljük le nagylyukú reszelőn (elszántabbak és fanatikusok válasszák a julienne-t), facsarjunk rá citromlevet, hogy ne barnuljon meg (a citromlé véd az oxidációs folyamatoktól: nemcsak a zöldségek felületén, de sejtszinten is. Fogyasszunk belőle minél többet - én annak örülök, ha ezt a citromos mézünk formájában teszitek meg 😊).
A grapefruit-ot filézzük ki, és falatnyi darabokban keverjük hozzá a salátához, őröljünk rá sót és borsot. A diót pirítsuk át egy serpenyőben vajon, akár egy kevés sóval – vigyázzunk, hogy ne szenesedjen el, vagy legalábbis ne nagyon….
Keverjük hozzá a salátához, mehet rá az öntet, és kész is.
A galette-hez szükségünk lesz egy kifejezetten éles, hosszú pengéjű késre, vagy a jól bevált mandolinra (én ez utóbbira szavazok). Nagyjából 2 mm-es, egyforma (tényleg egyforma!) szeletekre kell vágnunk a krumplit, majd ezt körkörösen el kell helyeznünk a kivajazott formában. A szeleteket kis átfedéssel fektessük a formába, mint a tetőn a zsindelyeket, és a végén egy körkörös formát, azaz rozettát kell kapnunk. Locsoljuk meg olvasztott vajjal, őröljünk rá sót és szerecsendiót. Addig rétegezzük, amíg el nem fogy, minden rétegre tegyünk vajat és fűszerezzük meg. 180 fokos sütőben süssük szép pirosra.
(Két megjegyzés:
1. értem én, hogy ez a konyha és nem a mandalakészítő-tanfolyam záróvizsgája - persze, hogy jó lesz a krumplipüré is hozzá, de akkor legalább a vajjal ne spóroljunk
2. ha mégis galette, akkor nincs az a krumplis kaja, amit egy kis gruyere vagy cheddar-sajt ne tenne még jobbá)
Amíg megsül, elkészítjük a steaket: a megmosott karfiolból vágjunk kétujjnyi szeleteket, és papírtörlővel jó alaposan szárítgassuk meg. Az olívaolajjal / olvasztott vajjal keverjük össze a fűszereket, és óvatosan, vigyázva a karfiol rózsáira, alaposan bekenjük vele a szeleteket.
Süthetjük serpenyőben is, pár percre lefedve sütés közben, amíg aranybarnára nem pirul - vagy a sütőben, sütőpapíron – így 190 - 200 fokon kábé fél óra alatt sül meg.
A tálaláshoz pirítsuk meg egy kicsit a pekándiót, és úgy szórjuk a tetejére. Jól áll neki nagyon a friss gránátalma is.
Mandulás quiche málnás-tápiókás krémmel és áfonyamézes szósszal (GM!)
A quiche (ejtsd: kis) egy végtelenül egyszerű pitetészta a szívemnek oly kedves francia konyhából. Készíthetjük sósan, mint az ikonikus póréhagymás-sonkás verziót (quiche aux poireaux et jambon), és számtalan édes verzióban is.
A tápióka a manióka gyökeréből készül, teljesen gluténmentes energiabomba, alapvetően keményítő, amely ráadásul nagyon könnyen emészthető – éppen ezért ajánlott például extrém sportterheléseknél. (Oké, nem pont ebben a pités variációban…)
Hozzávalók:
Tészta:
30 dkg mandulaliszt,
7 dkg hideg vaj,
6 dkg sült zsír,
2 tojás.
Krém: 15 dkg tápiókagyöngy, egy konzervdoboz kókusztej, 15dkg málna (fagyasztott is tökéletes), két tojássárgája, egy zacskó vaníliás cukor
Szósz: 5 evőkanál Áfonyás méz, egy pohár görög joghurt / 15dkg mascarpone
Elkészítés:
A tészta hozzávalóit gyúrjuk össze. Viszonylag lágy, omlós tésztát kell kapnunk, melyet legalább fél órára a hűtőbe teszünk.
Krém: a tápiókagyöngyöket öntsük egy lábasba, és öntsük rá a kókusztej felét.
(Nagy eséllyel fázis-szétválásos lesz, érdemes a kókuszvízzel kezdeni az áztatást, és a sűrű kókuszkrémet hagyni a főzéshez.)
15 perc áztatás után keverjük hozzá a kókusztej másik felét, ha túl sűrű, akkor egy kevés növényi tejet adhatunk hozzá. Lassú tűzön, kevergetve főzzük meg, ez nagyjából újabb 15 perc lesz, ezalatt a tápiókagyöngyök megduzzadnak és áttetszővé válnak – tehát ha a növényi tejet megszínezzük (például kék mézzel), akkor egy egészen különleges, pöttyös ételünk lesz a végén.
Hagyjuk kicsit kihűlni. Ha már langyos, akkor keverjük csakössze a tojássárgájával és a málnával, esetleg egy kevés mézzel.
A tésztát nyújtsuk formára, béleljünk ki vele egy kivajazott piteformát úgy, hogy legalább 2 cm pereme is legyen. Az alját szurkáljuk meg villával. Töltsük meg a krémmel, és süssük 180 fokon 30 percig.
Ezalatt készítsük el az áfonyás öntet. A 30 perc leteltével vegyük ki a quiche-t a sütőből, vonjuk be az áfonyás öntettel, és süssük további 10 percig. A végén tűpróbával ellenőrizzük!
Sütőtökös pite sóskaramelles - Makadámia mézes krémmel
Gyanúsan a tengeren túlról fújta ide a szél ezt a receptet, de szerencsére a „Mi a ..-ért nem jó, ami meg van szokva” típusú családtagok is gyorsan összebarátkoztak vele. A titok? Még véletlenül sem szabad elmondani előre, hogy miből készült – max utólag. Vagy akkor sem 😉
A só és a cukor nemhogy nem ütik ki egymást, de a mennyekbe repítik az olyan tök hétköznapi dolgokat is, mint a sütőtök. A Makadámia az egyik személyes kedvencem, mert a füstölt só, a makadámdió a mézzel együtt visszarepít a gyerekkoromba, egy Verne-regény világába. Ne kérjék, hogy megmagyarázzam – talán olyasmi, mint az a bizonyos madeleine…
Hozzávalók:
Tészta:
25 dkg liszt,
13 dkg hideg vaj,
5 dkg cukor,
egy egész tojás,
kevés hideg tej és tejföl,
egy csipet só
Krém:
kétcsészényi sült tök,
egy csésze Makadámia méz,
5 dl tejszín,
két tojás,
frissen reszelt citromhéj,
mézeskalács-fűszerek (szegfűszeg, kardamom, fahéj, koriander…)
Topping: 5-6 db sós tejkaramella, felkockázva
Elkészítés:
A tészta hozzávalóit gyorsan gyúrjuk össze, nem szabad sokáig melegen tartani, vagy túl sokáig dolgozni vele – mehet a hűtőbe egy félórára.
A krémhez villával törjük össze a sült tököt, keverjük össze a többi hozzávalóval. A tejszínt csak részletekben adjuk hozzá, hogy nehogy túl híg legyen (érdemes egy jó minőségű, zsírosabb fajtát választani).
Melegítsük elő a sütőt 190 fokra.
A kinyújtott pitét kivajazott formába nyomkodjuk, legalább 3 centis peremet hagyunk neki, az alját villával megszurkáljuk. 15 – 20 perc sütés után kivesszük. Amikor kicsit kihűlt, megtöltjük a krémmel, a tetejét megszórjuk a sós tejkaramellával, és visszatoljuk a sütőbe. Akkor van kész, amikor a krém kocsonyássá szilárdult (10-15 perc legalább).
Rózsás-levendulás linzer áfonyakrémmel
Ez egy csodaszép, halvány rózsaszín teasütemény – pont olyan szofisztikált ízekkel, mint amilyennek kinéz. Az elkészítéséhez szükségünk lesz viszonylag sok helyre a hűtőben, és egy hagyományos kávédarálóra. Abszolút insta-proof fázisfotókat tudtok majd készíteni, ha ez bárkit is érdekel :-)
Elkészítés:
először is a tészta összes hozzávalóját ÉS a keveréshez használt tálat, fakanalat tegyük be a hűtőbe minimum egy órára. A hőmérséklet és a villámgyors elkészítés a titka a linzernek – így természetesen ennek a verziónak is.
Hozzávalók:
Linzertészta:
30 dkg liszt,
20 dkg vaj,
10 dkg vaníliás porcukor
(nyugodtan készülhet ez is a kávédarálóval kristálycukorból, vaníliás cukorból és vaníliamag-őrleményből),
egy tojássárgája,
egy csipet sütőpor,
egy kevés reszelt citromhéj,
csipet só,
10 - 10 gramm rózsaszirom és levendulavirág (bioboltokban, fűszerüzletekben kapható).
Krém:
egy tasak vaníliás, főzős pudingpor,
4 dl tejszín,
3 evőkanál áfonyás Kék méz
Amíg a hűtő dolgozik, készítsük a „virágport”: a virágokat és egy kevés kristálycukrot szórjunk bele a teljesen tiszta darálóba, és őröljük össze (a kristálycukor segít az őrlésben). Egy hihetetlen szép, és elképesztően finom illatú port kapunk – ha óvatlanul nyitjuk ki a darálót, akkor klasszul be fogja lepni a konyhát (a fázisfotóknál nem pont erre gondoltam 😊).
A kellően lehűtött száraz alapanyagokhoz (liszt, cukor, só, sütőpor) öntsük a virágport, morzsoljuk bele a vajat, a citromhéjat, végül a tojássárgáját. Szélsebesen dolgozzuk össze a tésztát (robotgép használata teljesen legális). Formáljunk belőle egy gombócot, tegyük zacskóba, és mehet pihenni a hűtőbe egy órára.
Lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk, tetszőleges formákat szúrunk ki belőle, és 180 fokos sütőben, sütőpapíron, nagyjából 10 perc alatt kisütjük. A színe miatt becsapós – nem szabad, hogy barnulni kezdjen.
Kihűlésig a tepsiben hagyjuk, ezalatt elkészítjük a krémet: a szokásosnál sűrűbbre főzzük, illetve tej helyett tejszínt használunk. Csak a kihűlése után keverjük bele a mézet, hogy ne károsodjon.
Ha élénkebb kék színt szeretnénk, bátran használjunk pár csepp ételfestéket – egészen különleges süti lesz a végeredmény.
